3 órán át kerestük,de
semmi felmentünk a hegyre és még a vérnyomok is eltűntek.Leültem a földre, és elkezdtem sírni.Emily oda jött hozám és megölelt.
-Menjünk haza!
-Én itt maradok -szipogtam
-De Jess fogd már fel nem hiszem
,hogy ….-nem akarta folytatni
-Már te sem hiszel nekm .
-Én hiszek neked de szerintem
összevesztetek és tudod, te elég sok mindenen felkapod a vizet és gondolom elindultál haza mikor
elütött egy autó.
-De akkor miért nem ment még haza
?
-Biztos Joe-nál aludt? De nekem
most haza kell mennem .holnap iskolába kell mennem de ha akarod felhívom .-ja mintha még nem próbáltam volna...
-Felesleges kivan kacsolva ...
-azért megpróbálom .-felálltam és
elindultam az erdő mélyébe nem tudom elhinni hogy még ő se hisz nekem!
-Hova mész?Kicsörög.-Mi nem lehet
igaz akkor lehet ,hogy igaz volt minden és csak a fantáziám játszik velem?-na megbeszéltem vele és átmegy hozzátok megbeszélni mindent-futott oda hozzám –haza viszlek.Egész úton fészkelődtem és kérdezgettem Emily-t ,hogy mit hallott szerinte jól van-e stb.
Haza érve Mikael már az ajtónk előtti lépcsőn ült.Oda futottam és megöleltem.
-Köszönöm-súgta a fülembe.